Hatodik fejezet - Kullancs invázió

Sziasztok! Ezeregy bocsánat a késésért, komolyan >< igyekszünk, de sok a suli így a végére. Az új rész megpróbáljuk hozni hétfőre, addig is jó olvasást. :D

Aoi és Pertli.

Hatodik fejezet - Kullancs invázió 

Rebeka szemszöge

Az egész hajókázás unalmasan telt. Két óra után végre kikötöttünk, ott ahol indultunk.

- Akkor most ebéd következik! - próbáltam összeszedni a csapatot. Néhány perc múlva már a szálláson voltunk, és mindenki szépen leült az asztalhoz. Áron lehuppant mellém, pedig azt a helyet Bencének szántam.

- Öööö.... Ne haragudj, de nem ülnél át máshová? - próbáltam finoman lerázni.

- Jaj, kérlek! Csak meg szeretném ismerni, a vezetőmet - vigyorgott sejtelmesen a szőkeség. Nem válaszoltam neki. Láttam Bence szúrós pillantását, aztán azt is, hogy az asztal másik végébe foglal helyet. Tehát megsértődött!

- Ez a Bence a tesód vagy a pasid? - tette fel, az elég magánéletbe mászó kérdését Áron.

- Közöd? - mondtam nyersen.

- Hát, azért tudnom kellene, hogy egy védelmező testvérrel, vagy a féltékeny pasival kell megküzdenem. - komolyodott el a srác. Hát ez tiszta röhej! Ez a kis nyálgombóc gyerek akar bepróbálkozni!

 - Ne is haragudj, de ez rohadt illetlenség, másfelől pedig, még mindig az én dolgom, hogy a Bence kicsoda. Ja, és most szögezzük le, én a vezető vagyok, nem pedig a kislány, akit egy hétre össze tudsz szedni. És akkor szerintem ennek a beszélgetésnek vége! - felálltam és odamentem Bencéhez.

- Na, mi az? A szőke kullancs mégsem olyan hú, de jó társaság? - kérdezte a barack levét szürcsölgetve.

- Ne kezd! Egy nyomulós tapló! Már ő felidegesített, nem kell neked is - szidtam le egyből szegényt.

- Ne haragudj, hogy apám felcsinálta anyámat, és voltak olyan bolondok, hogy a megtermékenyülő petesejtet nem ölték meg, hanem hagyták világra jönni - motyogta a bajsza alatt.

- Jól van, bocs - mondtam nem túl őszintén.

- Megbocsátok - nevetett fel, és arrébb csúszott, hogy elférjek.

- Hogy kell szépen lekoptatni valakit? - érdeklődtem, miközben leültem mellé.

- Így e - köszörülte meg a torkát, majd büfögött egy hatalmasat. Hangosan felnevettem.

- Valami nőiesebb és szebb ötlet?

- Légy hisztérika, azt utálják a fiúk - mondta, miközben beleharapott a hotdogjába. Én is elkezdtem enni és fontolgatni kezdtem az ötletet. Most komolyan játsszam el a kispicsát? És ha ennek a pávának még ez se elég?

- Nem hiszem, hogy ez beválna… - ráztam meg a fejem.

- Akkor mondd, hogy a pasid vagyok - vonta meg a vállát. Elpirultam, és próbáltam elrejteni az apró mosolyomat. Ilyenkor mit mondjon az ember? Ha kiröhögöm és megmondom neki, hogy ez nem a legjobb ötlet, akkor megbántom őt és a drága egóját, de ha helyeselni fogok, teljesen félre fogja érteni. Végül is, mi rossz van abban, ha egy kicsit félreérti? Mondjuk, egy napja is alig ismertem, amikor ott aludtam nála. Most már két napja is van, hogy találkoztunk, szóval, ezek után belefér ez a hülyeség is. Nyár van, nincsenek itt apámék, szóval ennyi apró butaság még kell is, sőt.

- Na, ez már egy elfogadhatóbb ötlet - bólintottam.

- Akkor menj, és törd szét a szívét, vagy a "pasid" fogja az orrát, mivel most vagy engem, vagy téged stíröl - mondta halál komolyan. Elfojtottam egy röhögést, és odaslattyogtam a kis szőke pávához, aki széles vigyorral fogadott.

- Ne örülj annyira magadnak, gyere egy kicsit ki velem, beszélnünk kell - rögtön fel is pattant a gyerek, és utánam jött. Nem akarom megtudni, hogy mi járt éppen a fejében, de kétlem, hogy ara gondolt, hogy én le fogom pattintani.

- Arról van szó, hogy meg szeretnélek kérni, arra, hogy akadj le rólam. Előző kérdésedre választ adva, igen járunk Bencével, és még egy bepróbálkozás és nem lesz túl jó vége… - hihetetlenül jól esett ezt kimondani és látni, hogy lefagy a mosoly az arcáról - Tehát, mostantól, úgy viselkedj velem, mint a vezetőddel. Ha még ez se lett volna elég arra, hogy felfogd, nem kéne próbálkozni, elmondok még egy titkot. Nem vagy az esetem, és csak égeted magad, és ahogy előbb is mondtam, nem akarod megvárni azt, hogy ezt Bence magyarázza el neked. Fogtad?

- Uh… - hajtotta le a fejét - De mit eszel azon a srácon?

- Hát… - ez aztán a gonosz kérdés ebben a helyzetben. Nem járok Bencével, most mégis arról kellene magyarázkodnom, miért is jön be nekem ennyire… - Igazából semmi közöd! - próbáltam kikerülni a kínos hazugságunk fokozását.

- Most találtad ki, hogy jártok, csak, hogy lekoptass? - találta fején a szöget. Persze, ezt nem vallhattam be neki, mert az rohadt égő lett volna. Mosolyogva beletúrt a hajába.

- Jó, akkor tessék, azt szeretem benne, hogy vicces, kedves, jól néz ki, és úgy ahogy van, az egész embert lehet imádni. - huh… Ez hogy jött?

- Rendben, felfogtam. De egy búcsúölelést kaphatok? - nézett rám bociszemekkel. Megforgattam a szemem és bólintottam egyet, mivel már szinte sajnáltam a gyereket, amiért ilyen csúnyán le lett koptatva. Megöleltem, de amikor elváltam volna tőle, egy óvatlan pillanatomban megpróbáltam megcsókolni, ami részben sikerült is neki, de egy másodperc alatt sikerült ellöknöm a srácot.

- Tapló! - üvöltöttem és betrappoltam az ebédlőbe. Levágtam magam Bence mellé, de nem mondtam semmit. Enni kezdtem, mintha mi sem történt volna.

- Mi volt? - fordult felé mosolyogva. Biztos nem mesélem el neki, hogy lesmárolt az a nyomorék! Szarul is eshet neki, meg egyébként is, rohadt ciki…

- Ja, leráztam - válaszoltam tömören. a felrobbanás szélén álltan, szóval nem volt kedvem még neki is kamuzni.

- Oké - mondta, majd visszafordult a másik oldalához egy kislányhoz. Igazából őt nem is nagyon érdekli ez az egész szerintem. Csak bambán néztem ki a fejemből és szidtam ezt az egész helyet. Egyszer csak, csipogott Bence telefonja jelezve, hogy SMS-e érkezett. A fiú megnyitotta az üzenetet és eltorzult arccal rám nézett.

- Figyelj, tudom, hogy csak munkatársak vagyunk, de azért nem kellett volna hazudnod - mondta megbántva, és ingerülten a zsebébe mélyesztette a készüléket. Francba!

- Mi? - próbáltam menteni magamat, de sejtettem mi volt az üzenetben.

- Semmi - állt fel, és elment a mosdók felé. Utánaszaladtam és amikor kiértünk a étkezőből, elkaptam a karját.

- Hé, nem tudom mit láttál, de az nem igaz! - védtem magam, elég bután. Zavartan felnevetett.

- Nyugi, nem érdekel. - Kicsit csalódott lettem ettől a választól, pedig örülnöm kellett volna neki.

- De akkor is! Nem szeretném, hogy rosszat gondolj rólam! Mi volt az üzenetben? És kitől?

- Egy lánytól - tolta ki a nyelvét.

- Ne csináld már! Kérleeeeek! - kezdtem elveszteni a türelmemet - Nem szeretném, hogy valami butaságot gondolj rólam.

-  Nem gondolok semmit - próbált megnyugtatni - Csak azt mondtad, nem tetszik Szőke Kullancs, és na... Nem szeretem, ha hazudnak nekem - vallotta be.

- Szóval arról van szó tényleg… Figyelj, rögtön ellöktem, én tényleg kiosztottam és tényleg azt hazudtam, hogy veled járok! - magyaráztam kitartóan.

- Elhiszem, na! - nevetett fel.

- Tudod, hogy soha nem csalnálak meg! - Most már én is mosolyogva válaszoltam, és egy kissé gúnyos vigyorral bámultam rá.

- Tudom, cukorkám! - ölelt át a vállamnál nevetve, és egy puszit nyomott a hajamba. Visszaöleltem és örültem, hogy nem vesztünk végül össze.

­Kajálás után egy kis szabad foglalkozás volt az egész tábornak együtt.  Bencével, beszélgettünk, mivel mi is kaptunk egy kis pihenőt. Bementünk a társalgóba, ahol már Ilonka és Áron várt minket. Időközben kiderült, hogy testvérek.

- Na, megjött az újdonsült gerlepár! - sipítozott a szőke liba. Elmosolyodtam, de mintha meg sem hallottam volna, lehuppantam egy fotelba. Bence óvatosan arrébb tolt, és mellettem foglalt helyet.

- Na, Ilonka - fordult a lány felé -, hogy bírsz a gyerekekkel nélkülem? - kérdezte vigyorogva.

- Jól, kösz a kérdést. Gondolom a te csoportod el lehet hanyagolva, ha egész nap romantikáztok - gúnyolódott a fruska.

- Szerintem most menjünk! - sziszegtem. Felpattantam, megfogtam a fiú kezét és elindultam kifelé mielőtt ideges lettem.

- Most mi az? - kérdezte meglepve.

- Semmi, csak nem voltam erre kíváncsi. Vagy te szeretted volna a féltékenységi rohamait hallgatni?

- Nem - rázta meg a fejét. - De lehet, hogy csak jól akarja végezni a melót - vigyorgott.

- Ezt még te magad se hiszed el! - nevettem - Na jó, mit csináljunk, még van fél óránk...

- Tudod, amikor jöttem erre első nap, láttam egy billiárd termet... - nézett sejtelmesen rám.